Nem Art Decor
A lakás, mint alkotás, tárgykultúra, az ízlés élvezete - lakberendezés, ötletek, inspirációk, kikacsintás a zöldbe, társművészetek - szigorúan lelkesedésből.

Nolblog Saját blogom Segítség

Feltöltök

blogolok videót képet hangot

regi4.jpgAztán kihordtuk a bútorokat, a súlyos asztalokat és székeket, a hatalmas, kövezett előtérbe.
A viaszolásra váró terem ajtóit (a folyosó és a többi egybenyíló terem felé is) becsuktuk, hogy kicsit csökkentsük a ránk váró teret, no meg a huzatot. Mert az aztán volt, időnként süvített a szél az egész házban, mintha nem is az óceán közelében, hanem rajta ringatóztunk volna… (Nálunk elképzelhetetlen lenne ekkora tereket szimpla ablakokkal elzárni a külvilágtól. Ám Franciaország „mediterrán” vidék, ott még fűteni sem kell annyira, elég minden szobácskába egy-egy kandallócska… Meg éjszakára a hálósipka. Nagy ritkán a mállóan ódon, de-rég-festett zsaluk becsukása.)

Mindez egy, az omladozástól még viszonylag távol eső, volt francia rabszolgakereskedő-lakban, röviden egy kastélyban történt, mintegy tizenhét évvel ezelőtt. Az adott kastély (a nevét nem árulom el, de azt igen, hogy barátaink kb. 100 frankért kapták bérbe 99 évre, közhasznú célra… hogy biztos legyen a megmaradása) igazából a parkjától volt gyönyörű: hatalmas angol parkja volt, benne ketrecekben fácánok, és ősz elején végestelen-végig mindenféle színű ciklámen. A kis tóban vadkacsákat „tartottunk”, a virágos- és fűszerkert felett háló volt a „rablók” ellen, mellette pedig kastélyhoz méltó „baromffyudvar”, pávákkal, pulykákkal és különleges tyúkokkal. Alkalomadtán settenkedő rókákkal.

kastely.JPG
kert.jpg
rusztik.jpg

Bévül is tágas volt. A konyhai edények nem kizárólag rézből voltak, és nem szabad tűzön folyt a sütés-főzés, de azért folyt. Fehér mártás- és majonéz-illatúan, fokhagymásan, kakukkfüvesen, salátaszínűen, változatosan. Ahogy arrafelé illik. A kamra alázatra tanított: nem lehetett benne felegyenesedni. Néha a pincébe is lementünk elemózsiáért, és olyankor láttuk a kilőtt kacsák tetemeit, ahogy ott sorakoztak felakasztgatva a lejáró mellett.

turkiz.jpg
feher2.jpg
kek.jpg

Azt hiszem, a ranglétrán való hatalmas emelkedésnek tekintettem, hogy az otthonom, a lakkozott parkettás, kommunista-városi, túl szűk lakás után most egy valódi arisztokrata hagyatékában élhetek. Csiszolhatom-festhetem a méretes kerítést, figyelhetem a tágas termek hatalmas falainak hagyományos színes vakolattal való kezelését (volt ott lazacrózsaszín, halványvanília, kék és okkersárga terem, mindegyik egy-egy hangulat, ahhoz aztán választani kellett függönyt, szőnyeget, terítőket - ha hálóhelyiségről volt szó, ágytakarót is - festményeket a falra… nem akármilyen felelősség ám egy ilyen kastély!), és… viaszolhatom a padlót!

geppel.jpg

Az első munkafázis, a csiszolgatás durvább, majd finomabb szemcsékkel, nem volt kedvemre. Pedig, a kerítés esetével ellentétben, itt géppel lehetett dolgozni. Hatalmas, reménytelenséggel kecsegtető felületek vártak ránk. Amikor az első viaszréteget „felhordtuk” a padlóra, idvességes méhkasillat burkolt minket szorgos felhőcskékbe, miközben döntögettük az aranyszínű, drága, folyékony anyagot a padlóra, és igyekeztünk szép és jó ecseteinkkel egyenletesen bedolgozni a szomjas fába. Megvártuk az előírt időt (kb. fél órát), és uccu, már döntögettünk is megint. Száradás után jött a „tviszt”. Rongyokon, keféken állva táncikáltunk körbe-körbe, például azt már nem tudnám megmondani, miért is… amikor a végső fényesítést is egy csodagéppel ejtettük meg. Mindenesetre buli volt.

twist.jpg
ragyog4.jpg
No és. Végül, de nem utolsó sorban. Valami elképesztően csodálatos érzés és látvány az, amikor kész van egy ilyen hatalmas helyiség! Az ódon padló hálásan ragyog és illatozik. Az embernek semmi kedve visszavinni a sok bútort. Vagy cipőben bemenni, ó, azt még kevésbé! Zokniban sokkal jobban lehet rajta csúszkálni is… De hát, ugye, miért van a szépség – ha nem a funkcióért… nem vagyunk mi takarítónők, a szépítéssel az élet nem ér véget…
Ment hát minden tovább, napokon belül már valami egészen máson járt az eszünk. Épp csak arra ügyeltünk, vagy három hétig még, nehogy víz menjen a kezelt felületre. A nagy előnye a dolognak az volt, hogy „a kisebb sérüléseket a sajátos fénytörés miatt észre sem lehetett venni” – ha meg nagyobb volt a baj, megismételhettük az egészet. Bármikor.

kenes2.jpg

Bútorok esetében a csiszolást az előző kezelőanyag feloldása, spaklis, dörzsis eltávolítása előzte meg. Jó az annak, aki szereti… a fát, az ót, a szépet.
„Miért ezt válasszam? – A méhviasz: hagyja a fát lélegezni; selymes fényt ad a kezelt felületnek és vízlepergetővé teszi; védi és nemesíti a fát; alkalmas nemcsak fára, hanem parafára, más faalapú lapokra, máz nélküli kerámialapok, tégla, cotto és egyéb nedvszívó természetes anyagok impregnálására is; egészségre ártalmatlan; környezetbarát; a kezelt fa megőrzi eredeti, lélegző, páraáteresztő tulajdonságát, ezáltal kellemes illatú légkört teremt; a viaszolt felület nem lesz egyre kopottabb a használattól; tartós, felújítható felületet biztosít, amely természetes patinával öregszik; gazdaságos; a bevonat portaszító; sérülése esetén könnyen, akár kis felületen is javítható.” Így fogalmaznak röviden és tárgyilagosan azok, akik ugyanezt már átélték máshol, és valahogy benne is maradtak a témában.

„Voilá!” Kezdődjön a tviszt! Nem csak kastélylakóknak – mind, aki szeret ódon tárgyakkal és tartozékokkal együtt élni: viaszra fel!

Barsi Boglárka

wax.jpg

0
0 Jelentkezz be a szavazáshoz!

Hozzászólások

Eddig 2 komment érkezett ()

1. kopacsi
2013. 03. 03. 21:12

juj, irigyellek! Én is szivesen tettem-vettem volna részt egy ilyesmiben és egy ilyen helyen!

2. Imitt-amott
2013. 03. 03. 22:05

Csodás lehet ez a kastély!!

Írja meg véleményét, kérdéseit!

A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelező, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van felhasználóneve, itt bejelentkezhet.

Hozzászólás:
 
Az IP-címedet megjegyezzük, de ezt csak a komment spam jellegének vizsgálatához használjuk fel.

Címkefelhő

@hm kult 60 as évek angol antik ArchDaily art deco Art Moments asztalos Balaton felvidék balkon barokk bauhaus beton biedermeier biofesték biokert Bodrogkeresztúr borturizmus Brody House burkolat cementlap cemetlap cirkó country cserépkályha csipke dekoráció depresszió dizájn édes otthon ego egy egyszerűség ékszer elegancia éléskamra elmagányosodás építészet esztétika faültetés fehér fekete fenntartható férfi festés film funkcionális függöny Füleky fürdő fűtés gardrób genius loci gobelin hagyomány háló harmónia hideg burkolat hőség Hundertwasser igényes illat inspiráció ipari épület íróasztal játék jog kályha kamra kandalló karácsony kazán kémény kép képkeret kert kertészkedés kézműves kilábalás komposzt konyha kortárs költözés könyvszekrény környezet környezetbarát környezetpszichológia közösségi kert kritika lakásfelújítás lakásvásárlás lakberendezés Lingel lomtalanítás London luxus madáretető Marta Sweart míves mosás mosókonyha művészet napenergia nappali növény nyaralás nyitottság optikai hatás organikus otthon öntöttvas öntözés ötvös padló panelház paraszti kultúra parketta parketta olajozás passzív ház patinás pazarlás pellet pepita polgári praktikus radiátor régiség rend roló romantikus rough luxe rusztikus skót Stahl Judit stílus szalmabála szalon szecesszió szép szépség színek színezett olaj szocializmus takarékos takarítás tapétázás tárolás tér terrazzo tervezés tetőlétra textil tojásfestés Tokaj történelmi örökség tudatos TV Maci újrahasznosítás underground ünnep Valentin nap vályogház varrás vax világítás vizuális nevelés William Morris zöldtető